Ugrás a fő tartalomra

5 szokás ami csendben tönkretesz

 

5 szokás, ami csendben tönkretesz –  szabadulj meg tőlük

Van, amikor nem az élet nagy eseményei fárasztanak ki, hanem az apróságok, amiket nap mint nap újra és újra megteszünk – vagy nem teszünk meg.
Sokszor ezek a legveszélyesebbek: észrevétlenül válnak szokássá, és közben fokozatosan távolítanak el attól, aki valójában lenni szeretnél.

Ebben a bejegyzésben olyan szokásokról írok, amelyek látszólag ártalmatlanok – mégis sokakat akadályoznak abban, hogy boldog, kiegyensúlyozott életet éljenek. És persze megmutatom, hogyan szabadulhatsz meg tőlük, ha te is felismered magad ezekben.


1. Halogatás – amikor a „majd holnap” tönkreteszi a mai lehetőséget

A halogatás nem mindig látszik súlyos problémának. De amikor heteken, hónapokon át csak tologatod a dolgaidat, az aláássa az önbizalmadat és az önbecsülésedet is.

Sokszor nem is lustaságból halogatunk – hanem félelemből:

  • Mi van, ha nem sikerül?

  • Mi van, ha hibázom?

  • Mi van, ha nem vagyok elég jó?

Ez alattomos önszabotázs. Elhitettük magunkkal, hogy majd egy ideális pillanatban minden könnyebb lesz. De az az ideális pillanat… sosem jön el.

Mit tehetsz?

💡 Kezdd azzal, hogy nem várod meg az ideális hangulatot. Csinálj 5 perces kezdéseket: pl. „csak 5 percig foglalkozom vele”. Ez gyakran elég ahhoz, hogy lendületet kapj.

📌 A Pozitívnak maradni negatív emberek közt kurzusomban külön modul szól a halogatás pszichológiájáról, és arról, hogyan fordítsd át cselekvéssé. Mert a cselekvés = önbizalom.


2. Mások véleménye szerint éled az életed

Talán te is átélted már:

  • Választottál egy iskolát, de nem a saját álmod miatt.

  • Meghátráltál egy lehetőségtől, mert valaki azt mondta, nem neked való.

  • Olyan kapcsolatban maradtál, ahol nem érezted magad biztonságban – csak hogy ne csalódjon benned senki.

Ez a másokhoz való alkalmazkodás túlzott mintája. Nem is tudatos – de fokozatosan elveszíted a kapcsolatot a saját vágyaiddal, érzéseiddel.

Mit tehetsz?

💡 Írj egy listát: „Mit tennék meg holnaptól, ha nem félteném, mit gondolnak rólam?”
Ez segít észrevenni, hol nem te irányítasz.

📌 A Védd magad határaid erejével kurzus pontosan ezt tanítja meg: hogyan tedd első helyre magad bűntudat nélkül – és hogyan határozd meg a saját életed irányát.


3. Állandó belső kritika – a hang, ami sosem hagy békén

„Nem vagyok elég jó.”
„Ez biztos nem sikerül.”
„Úgysem vagyok rá képes.”

Ez a belső hang sokunkban él. Néha a szüleink, tanáraink, vagy más tekintélyszemélyek hangján szólal meg, csak most már bennünk él tovább. Ez az, amit belső kritikusként ismerünk – és ha nem foglalkozol vele, teljesen tönkreteheti az önképed.

Mit tehetsz?

💡 Kezdd azzal, hogy felismered: nem minden gondolat igaz.
Írj le minden nap egy mondatot, amit egy kedves barátodnak mondanál, ha ő mondaná magáról azt, amit te magadról szoktál.

📌 Az Énképépítő kurzusom pont ezen dolgozik: hogyan cseréld le az önkritikát támogató, reális belső hangokra. Nem pozitív gondolkodás, hanem valódi újraprogramozás.


4. Energiavámpírok közt élsz – és észre sem veszed

Egy nehéz környezet – legyen szó családról, munkahelyről vagy akár barátokról – elképesztően sokat kivesz belőled. Még akkor is, ha nem történik semmi különös. Elég az állandó panaszkodás, cinizmus, versengés vagy passzív agresszió.

Néha ezek az emberek fontosak nekünk, de nem támogatók. És egy idő után ez a negatív légkör ránk is átragad.

Mit tehetsz?

💡 Vedd észre, mi az, amit te felveszel tőlük. Hol kezdesz el te is panaszkodni, cinikus lenni vagy visszahúzódni?
Ez segít megtartani a saját belső világodat.

📌 A Pozitívnak maradni negatív emberek közt kurzusom pontosan ilyen helyzetekhez nyújt eszközöket. Hogyan maradj önazonos, nyugodt és fókuszált, miközben mások körülötted káoszban élnek.


5. Az „énidő” hiánya – amikor magadról mondasz le

Sokan érzik azt, hogy „nincs időm magamra”. És persze, a munka, a gyerekek, a háztartás, a kötelességek elviszik az órákat.
De az igazság az, hogy nem időhiányról van szó – hanem prioritásról.

Ha nem adsz magadnak teret, akkor lassan kimerülsz.
A tested és a lelked előbb-utóbb jelezni fog: fáradtsággal, ingerlékenységgel, kiégéssel.

Mit tehetsz?

💡 Írj fel minden napra legalább 15 percet, ami csak a tiéd. Ez lehet egy séta, zenehallgatás, naplózás, vagy csak egy csésze tea csendben. A lényeg: legyen szent.

📌 A Túllépés a határaidon és Az önállóság és kitartás kurzusaim segítenek visszaépíteni azokat a belső erőforrásaidat, amik most talán elfogytak. Ezek nemcsak technikák – hanem egyfajta szemléletváltás.


🟣 Zárás – Tedd újra magad a lista élére

Ezek a szokások nem egyik napról a másikra alakultak ki.
Épp ezért idő és tudatosság kell ahhoz, hogy megváltoztasd őket – de teljesen lehetséges.

Ha bármelyik pontban magadra ismertél, ne bántsd magad miatta. Ez nem kudarc – ez felismerés.
És a felismerés mindig az első lépés a változás felé.

🎓 Segítséget keresel a változáshoz?
Kurzusaimat pontosan azért hoztam létre, hogy megtanítsam:
hogyan építsd fel újra az önbizalmad, határaidat és motivációd – önmagadért.

👉 Jelentkezéshez vagy részletekért kattints ide: 




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit várhat a szülő a már felnőtt gyermekétől?

  Mit Várhat El a Szülő a Felnőtt Gyermekétől? – A Kimondatlan Sérülések és Határok Tánca A szülő-gyermek kapcsolat nem szűnik meg, amikor a gyermek felnő. Megváltozik. Azonban sok családban a szerepek nem rendeződnek újra, a határok elmosódnak, és évtizedek óta hordozott, ki nem mondott sérelmek kezdenek működni a háttérben – látszólag ok nélkül. Meddig terjed a szülő elvárása? Mikor túl sok? Mennyit vállalhat a felnőtt gyermek? Mikor válik a gondoskodás bűntudattá, és a szeretet kötelességgé? Erről szól ez a bejegyzés. 1. A kimondatlan gyermekkori sérelmek, amik felnőttként viselkedésben jelentkeznek Nem minden seb vérzik látványosan. Sokszor egy felnőtt gyermek viselkedésében tükröződnek olyan gyermekkori hiányok és fájdalmak, amiket sosem mondott ki: Példák: Távolságtartás: nem telefonál, ritkán látogat – a szülő ridegségnek érzi, pedig gyakran gyermekkori elutasításra vagy kontrollra adott válasz. Indokolatlan feszültség: bármilyen beszélgetés konfliktusba fordu...

Élet értelme:Az utólagos megértés és gyász fontossága

0 M Sokszor hallottuk már, hogy az élet valójában csak utólag értelmezhető. Ahogy idővel majd  visszatekintünk múltunk eseményeire, csak akkor látjuk meg igazán, hogy miért történtek meg dolgok, és milyen tanulságokat hordoztak magukban. Ez az úgynevezett "élet hátrafele értése" gyakran az élet legmélyebb pillanataiban nyilvánul meg, és segít abban, hogy jobban megértsük önmagunkat és másokat. Gyász az élet legfájdalmasabb és legnehezebb része. Az elmúlt 1 évben hat temetést éltem meg, és mindegyik más és más módon érintett. Az apám, a nővérem, a távoli  és közeli rokon, a szomszéd, volt köztük fiatal és idős is.  Mindannyian egyedi élet történettel és jelentőséggel rendelkeztek az életemben, és a veszteségük mind másképp érintett. Néhányan közülük hosszan tartó betegség után hunytak el, mások pedig váratlanul, tragikus körülmények között távoztak az életből.  Minden egyes haláleset más és más volt, de mindegyikük után ugyanaz a kérdés merült fel bennem.  Miért ...

Gyerekkori sebek súlya

  A gyermekkori sebek súlya – amikor a múlt nem enged, és a megbocsátás szabaddá tesz” Gyerekként sok mindenre nem volt ráhatásunk. Nem mi választottuk a szüleinket, a testvéreinket, az otthon légkörét, a kimondott vagy ki nem mondott szavakat. Csak próbáltunk alkalmazkodni – túlélni. És van, aki már gyerekként úgy érezte, ő valahogy mindig kilóg a sorból. Nem értik. Másként bánnak vele. Kérdőre vonják, büntetik, elhallgattatják, miközben másokat felmentenek, mentegetnek. Ő a „fekete bárány”. Aki túl érzékeny. Túl hangos. Túl sok. Vagy épp láthatatlan. Ez a szerep nem választás volt – hanem bélyeg. Egy mély belső bizonytalanság forrása, ami felnőttként is velünk marad. És ami miatt újra meg újra kételkedünk magunkban, még akkor is, ha mások már rég elismerték, értékelik, becsülik azt, akik vagyunk. Amikor a sérelmek haraggá érnek… és bosszúvágygá Sokáig némán tűrjük. Aztán eljön az a pont, amikor túlcsordul. Ez lehet fiatal felnőttként, amikor végre önálló életet kezdünk, é...