Ugrás a fő tartalomra

Túlélésből élet

Amikor a túlélésből életet szeretnél – érzelmi kimerülés és kiút

Amikor a túlélésből életet szeretnél

Van egy pont, amit nehéz pontosan megnevezni. Kívülről talán semmi nem változik, mégis belül megszületik egy gondolat:

„Ez így nem élet, csak működés.”

Nem feltétlenül történik valami drámai. Nincs összeomlás, nincs látványos fordulat. Csak egy halk, de kitartó belső jelzés, amely egyre gyakrabban figyelmeztet: valami elfáradt benned.

A túlélő üzemmód és az érzelmi kimerülés kapcsolata

A túlélő üzemmód ideiglenesen hasznos lehet. Segít átvészelni veszteségeket, nehéz családi helyzeteket, hosszú terhelést.

A probléma akkor kezdődik, amikor ez az állapot nem átmeneti, hanem az életed alapműködésévé válik.

Ilyenkor:

  • nem kérdezed meg magadtól, mire van szükséged,
  • nem engeded meg a valódi pihenést,
  • és megszokod, hogy az életed csak „elviselhető”.

Ez az állandó készenlét hosszú távon érzelmi kimerüléshez vezet, amit sokan csak akkor vesznek észre, amikor már a test is jelez.

Amikor már nem a helyzet nehéz, hanem az állandó tartás

Sokan azt gondolják, azért fáradtak, mert túl sok a feladat. Pedig gyakran nem ez a valódi ok.

Hanem az, hogy folyamatosan tartaniuk kell magukat:

  • erősnek,
  • összeszedettnek,
  • működőképesnek.

Ez a belső feszültség idővel ingerlékenységben, ürességérzetben vagy motivációvesztésben jelenik meg. Itt válik egyértelművé, hogy már nem elég „túlélni a napokat”.

A túlélésből való kilépés első jelei

A változás nem azzal kezdődik, hogy pontosan tudod, mit akarsz. Sokkal inkább azzal, hogy egyre tisztábban érzed, mit nem.

Megjelennek ezek a gondolatok:

  • „Nem így szeretnék élni.”
  • „Nem akarok állandóan feszültségben lenni.”
  • „Szükségem lenne térre és levegőre.”

Gyakran bűntudat is társul hozzá: „Hálásnak kellene lennem.” „Másnak rosszabb.”

Fontos tudni: a vágy az életre nem hálátlanság, hanem egészséges önvédelmi jelzés.

Az élet nem luxus, hanem alapvető szükséglet

Élni nem azt jelenti, hogy állandóan boldog vagy.

Hanem azt, hogy:

  • kapcsolódsz önmagadhoz,
  • van döntési lehetőséged,
  • és számítasz saját magad számára is.

A túlélő üzemmódból való kilépés nem hirtelen történik. Apró, belső elmozdulásokkal kezdődik.

Az első valódi lépés: őszinteség önmagaddal

Nem azonnali megoldásokra van szükség, hanem egy őszinte kérdésre:

„Így szeretnék élni hosszú távon?”

Ha a válasz nem, az már elég. Nem kell még tudnod, hogyan tovább. Elég, ha nem nyomod vissza magad a túlélésbe.

Amikor a túlélésből élet lesz

A változás ritkán látványos. Nem jár taps, nem kap megerősítést kívülről.

Inkább olyan, mint amikor végre kiengeded a levegőt, amit régóta bent tartottál.

Egy kicsit kevesebb megfelelés. Egy kicsit több önmagadra figyelés. Egy döntés, ami nem másokért, hanem magadért születik.

És egyszer csak észreveszed: nem csak átvészeled a napokat, hanem jelen vagy bennük.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit várhat a szülő a már felnőtt gyermekétől?

  Mit Várhat El a Szülő a Felnőtt Gyermekétől? – A Kimondatlan Sérülések és Határok Tánca A szülő-gyermek kapcsolat nem szűnik meg, amikor a gyermek felnő. Megváltozik. Azonban sok családban a szerepek nem rendeződnek újra, a határok elmosódnak, és évtizedek óta hordozott, ki nem mondott sérelmek kezdenek működni a háttérben – látszólag ok nélkül. Meddig terjed a szülő elvárása? Mikor túl sok? Mennyit vállalhat a felnőtt gyermek? Mikor válik a gondoskodás bűntudattá, és a szeretet kötelességgé? Erről szól ez a bejegyzés. 1. A kimondatlan gyermekkori sérelmek, amik felnőttként viselkedésben jelentkeznek Nem minden seb vérzik látványosan. Sokszor egy felnőtt gyermek viselkedésében tükröződnek olyan gyermekkori hiányok és fájdalmak, amiket sosem mondott ki: Példák: Távolságtartás: nem telefonál, ritkán látogat – a szülő ridegségnek érzi, pedig gyakran gyermekkori elutasításra vagy kontrollra adott válasz. Indokolatlan feszültség: bármilyen beszélgetés konfliktusba fordu...

Élet értelme:Az utólagos megértés és gyász fontossága

0 M Sokszor hallottuk már, hogy az élet valójában csak utólag értelmezhető. Ahogy idővel majd  visszatekintünk múltunk eseményeire, csak akkor látjuk meg igazán, hogy miért történtek meg dolgok, és milyen tanulságokat hordoztak magukban. Ez az úgynevezett "élet hátrafele értése" gyakran az élet legmélyebb pillanataiban nyilvánul meg, és segít abban, hogy jobban megértsük önmagunkat és másokat. Gyász az élet legfájdalmasabb és legnehezebb része. Az elmúlt 1 évben hat temetést éltem meg, és mindegyik más és más módon érintett. Az apám, a nővérem, a távoli  és közeli rokon, a szomszéd, volt köztük fiatal és idős is.  Mindannyian egyedi élet történettel és jelentőséggel rendelkeztek az életemben, és a veszteségük mind másképp érintett. Néhányan közülük hosszan tartó betegség után hunytak el, mások pedig váratlanul, tragikus körülmények között távoztak az életből.  Minden egyes haláleset más és más volt, de mindegyikük után ugyanaz a kérdés merült fel bennem.  Miért ...

Gyerekkori sebek súlya

  A gyermekkori sebek súlya – amikor a múlt nem enged, és a megbocsátás szabaddá tesz” Gyerekként sok mindenre nem volt ráhatásunk. Nem mi választottuk a szüleinket, a testvéreinket, az otthon légkörét, a kimondott vagy ki nem mondott szavakat. Csak próbáltunk alkalmazkodni – túlélni. És van, aki már gyerekként úgy érezte, ő valahogy mindig kilóg a sorból. Nem értik. Másként bánnak vele. Kérdőre vonják, büntetik, elhallgattatják, miközben másokat felmentenek, mentegetnek. Ő a „fekete bárány”. Aki túl érzékeny. Túl hangos. Túl sok. Vagy épp láthatatlan. Ez a szerep nem választás volt – hanem bélyeg. Egy mély belső bizonytalanság forrása, ami felnőttként is velünk marad. És ami miatt újra meg újra kételkedünk magunkban, még akkor is, ha mások már rég elismerték, értékelik, becsülik azt, akik vagyunk. Amikor a sérelmek haraggá érnek… és bosszúvágygá Sokáig némán tűrjük. Aztán eljön az a pont, amikor túlcsordul. Ez lehet fiatal felnőttként, amikor végre önálló életet kezdünk, é...